Múltjukat vesztett, jövőtlen, fekete-fehér alakok egy irreális valóságban. Kovács Gerzson Péter a TranzDanz legújabb, DiverZity című előadásában az emberi tűrőképesség határait feszegeti a MU Színházban.
Múltjukat vesztett, jövőtlen, fekete-fehér alakok egy irreális valóságban. Kovács Gerzson Péter a TranzDanz legújabb, DiverZity című előadásában az emberi tűrőképesség határait feszegeti a MU Színházban.
Kovács Gerzson Péter a TranzDanz legújabb előadásában, a Profanában nem kevesebbet tűzött ki célul maga elé, mint hogy a színház és a művészet nyelvének, tágabb értelemben az emberi nyelvnek a működésére kérdezzen rá. Az előadás egy kívülről ránktörő sötét tánc, mely feltérképezi a mindennapok gépies tehetetlenségét, és görcsösen igyekszik profanizálni a művészetet, hogy aztán gyönyörrel süllyedhessen el e tehetetlenség mezejében. Ugyanakkor fenntartja magának az igényt, hogy e görcsről állítson valamit.
Kovács Gerzson Péter a TranzDanz legújabb előadásában, a Profanában nem kevesebbet tűzött ki célul maga elé, mint hogy a színház és a művészet nyelvének, tágabb értelemben az emberi nyelvnek a működésére kérdezzen rá. Az előadás egy kívülről ránktörő sötét tánc, mely feltérképezi a mindennapok gépies tehetetlenségét, és görcsösen igyekszik profanizálni a művészetet, hogy aztán gyönyörrel süllyedhessen el e tehetetlenség mezejében. Ugyanakkor fenntartja magának az igényt, hogy e görcsről állítson valamit.
Kovács Gerzson Péter a TranzDanz legújabb előadásában, a Profanában nem kevesebbet tűzött ki célul maga elé, mint hogy a színház és a művészet nyelvének, tágabb értelemben az emberi nyelvnek a működésére kérdezzen rá. Az előadás egy kívülről ránktörő sötét tánc, mely feltérképezi a mindennapok gépies tehetetlenségét, és görcsösen igyekszik profanizálni a művészetet, hogy aztán gyönyörrel süllyedhessen el e tehetetlenség mezejében. Ugyanakkor fenntartja magának az igényt, hogy e görcsről állítson valamit.